A frissen hullott hó hangosan ropogott a talpaim alatt. A jeges szél erőteljesen belekapott a megtépázott szoknyám aljába és a kendőmbe. A leheletem halvány felhőként cikázott ki az ajkaim közül. Hiába rohantam minden erőmet bevetve, már gyenge voltam. Egy pillanatra megálltam és magam mögé pillantottam. A nyomaimat megszínezte a skarlát színű vérem. A vadász eltalálta a combomat, amit nagyjából már összeforrasztottam, de minden megtett lépés után újra felszakad a seb. Nem használhatom el a maradék erőmet magamra, amikor van fontosabb is. A kezemben tartott csecsemő hangosan felsírt, ami miatt ijedten összerezzentem.
Létezik egy ötödik dimenzió az ember által ismerteken túl. Félúton fény és árnyék közt. A tudomány és a babonák között. Az ember félelmei és ismeretei között húzódó keskeny határmesgye előtt: a képzeled dimenziója, amit mi úgy hívunk: homályzóna.
